Az elmúlt években több hollywood-i sikerfilm témája is volt, hogy “hogyan férjünk hozzá az agyunk 100%-ához”, úgyhogy pláne mivel ezt a blogot olvasod lehet, hogy érdekel ez a téma.

Minden hónapban kitűzök magam elé egy kihívást, egy bizonyos témakörben képezem magam: mivel pár hónapja találtam egy módszert, amivel rengeteg könyvet tudok elolvasni nagyon rövid idő alatt (30 könyv, 30 nap alatt, a részleteket itt találod), ezért mostanra adott volt a következő lépés az, hogy “hogyan válik mindez rövid idő alatt egy használható, hozzáférhető, tartós tudássá?”

Az ebben a cikkben található infók:

-könnyebbé tehetik a felkészülésed a vizsgákra

-lehetővé teszik, hogy soha többé ne felejtsd el valakinek a nevét bemutatkozás után (vagy több száz tételből álló listákat memorizálhatsz)

-segítenek gyorsabban elsajátítani  olyan készségeket, mint a különböző nyelvek, vagy akár a zongorázás (én legalábbis ezekre használom)

-megakadályozhatják a digitális demenciát, az okoseszközök miatt kialakuló figyelemzavart, és az annak következményeképpen később, idős korban elkerülhetetlenül bekövetkező kognitív visszafejlődést

Vágjunk bele!

Magolás helyett: A holisztikus tanulás

Érettségire készüléskor, vagy vizsgák előtt az általános módszer a nagyobb mennyiségű információ elsajátítására általában a következő ugye: az ember sok időt és figyelmet rászánva többször elolvassa az adott anyagot, esetleg jegyzeteket készít közben, és azokat is próbálja memorizálni.

Ezt köznapi nyelven “seggelésnek” hívják, tudományosan pedig “ismétlésen alapuló memorizálásnak”.

Akárhogy is hívjuk, ez egy nagyon alacsony hatékonyságú tanulási forma.

Egyrészt időigényes, másrészt pedig az anyag egyszerűen a vizsga után totálisan elfelejtődik-nem véletlen történik, hogy az egyetemeken elsajátított tudásnak egyre kisebb értéke van hiszen az többnyire nagyon elméleti jellegű, és nem is igazán marad meg a hallgatók fejében, mire elkezdenek dolgozni.

Ahogy a bevezetőben említettem, mostanában van egy felívelő népszerűsége a “fejlesszük az agyunkat, használjuk ki a 100%-át”-mozgalomnak.

Az igazság az, hogy jelenleg is kihasználjuk az agyunk 100%-át, csak nem maximális hatékonysággal: ez azért fontos, mert az agyunk nem kameraként működik: nem egy felvevőkészülék, ami egy memóriakártyára menti a biteket és byte-okat.

A memóriánk asszociációkból áll: a szürkeállományunkat képező neuronok hálózatokat alkotnak és egy információ felidézéséhez több neuronnak kell együttműködnie.

A valóságban biztos vagyok benne, hogy ez nem néz ki ilyen drámaian

A “használjuk ki az agyunk 100%-át” félreértés abból származik, hogy minden egyes neuron képes 3-4 millió kapcsolatot létrehozni a szomszédos neuronokkal, de ehhez munkára van szükség, dolgoztatni kell őket, és EZT a kapacitást nem használjuk ki (tehát jellemzően sokkal kevesebb kapcsolat alakul csak ki).

Minél több asszociáció van két információ között (mondjuk egy dátumhoz, ami egy száraz információ hozzá tudod kapcsolni a jelentőségét, és a szereplőit), annál valószínűbb, hogy fel tudod idézni a megfelelő pillanatban.

Ez lenne a holisztikus tanulás lényege: passzív befogadás helyett, az infók bemagolása helyett, aktívan dolgozunk rajta, hogy jelentőséget, vagy más asszociációkat kapcsoljunk egy információhoz, lényegében azáltal, hogy felismerjük, hogy a különböző területek mind egy “nagyobb képnek” a részei.

Ezáltal felismerhetjük, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, és mesterségesen erősebb asszociációkat alakíthatunk ki.

Ha ez nagyon misztikusan hangzik, akkor azért elmondom, hogy a nagyobbik része a dolgoknak az, hogy tevékenyen gondolkozunk rajta, hogy “milyen analógiát tudok kitalálni a magam számára, hogy el tudjam magyarázni akár magamnak, akár másoknak, és hol lehet ezt az analógiát más területeken is felhasználni?”.

Ahogy mondják, a legjobban akkor tanulsz meg valamit, amikor tanítanod kell.

Ez azért van, mert akkor nagyon sokat számít, hogy hogyan fűzöd egymás után a gondolatokat, tudnod kell, hogy mi a jelentősége az információnak (ezt pedig nevezhetjük működtető elveknek, vagy annak, hogy ismered a “miértjeit” a területnek).

Nem elég tudni, érteni is kell;).

Hogyan tanuljak hatékonyabban a vizsgákra?

1, Tudd, hogy mitől marad meg valami a fejedben

Az agyunk evolúciós okokból takarékos: nem fog olyan dolognak a tartós elraktározására komoly erőforrásokat szánni, ami nem kapja meg a teljes figyelmed (mivel azt feltételezi, hogy ha valamire nem koncentrálsz teljesen, az bizonyára nem olyan fontos).

A felejtés tehát nem egy tökéletlenség, nem egy hiba a rendszerben. Egyszerűen túl sok erőforrást igényelni mindent megjegyezni, ezért van egy “spam-filter” az agyunkban, ami eldönti, hogy mi kerül át a hosszú távú memóriába.

Ez a bazális ganglion:

A tanulás 3 részfolyamatból áll:

Kódolás–>Tárolás–>Felidézés

A bazális ganglion lényegében folyamatosan válogat az információk közül, hogy mit raktároz el, mi lesz a hasznos a számodra, és mi az, amit rövid időn belül hagy elfelejteni?

Mitől függ, hogy mit tárolunk el?

3 M-betűvel kezdőd szótól:

Motiváció: Fontos infó lesz ez a jövődben? Sajnos sok vizsga csak egy szükséges rossz: nyilván nem fogsz annyira odafigyelni rá, és ezért nem is marad meg annyira, mint amivel foglalkozni szeretnél később. De ha kellő kíváncsisággal tekintesz rá, és tudatosítod, hogy ez egy fontos lépcsőfok a jövőd felé, akkor valamivel könnyebbé válnak a dolgok, mintha mantráznád magadnak, hogy mekkora kitolás ezzel foglalkozni.

Megfigyelés: Mennyire ismered a működtető elveit egy adott témakörnek? Például közgazdaságtani képletek gyerekjátékká válnak megjegyezni, ha tudod, hogy milyen szociálpszichológiai háttere van. Órákig magyarázhatnak keresleti görbékről, de 10 perc alatt is meg lehet érteni, ha valaki valós életbeli példákon keresztül magyarázza el a dolgokat.

Vagy történelmi szereplők nevei sokkal könnyebben megmaradnak, ha látsz képeket róluk (önarckép helyett lehetőleg valami akciódúsabbat)-ehhez elképzelhető, hogy kutatnod kell, megfigyelned kicsit az interneten.

Mechanikák: Különböző technikák segítségével elérheted, hogy kontextus nélküli/nem fontos infók is megmaradjanak. Például bemutatnak 10 embernek egy házibuliban, és mindenki tudja, hogy nem fogtok emlékezni mindenkire. Hacsaknem!

Elképzeled, hogy egy rikító, élénk színű festékkel felfested az emberek arcára a nevüket. Elképzeled a kézmozdulatokat (kinesztetikus emlékezet), elképzeled a festékszagot, a rikító szín pedig vizuális információval szolgál. Én így jegyeztem meg többször is 20-30 ember nevét képzéseken például.

2, Az elmélyült, fókuszált tanulás sokkal hatékonyabb, mint a megszakításokkal teli, szétszórt tanulgatás

Ez mindenki tudja, de mégis kevesen vannak, akik kikapcsolják az internetet és a telefonját egy adott időszakra, hogy az agya képes legyen egymáshoz kapcsolni az információmorzsákat.

A sekélyes, multitaskingolni próbáló, szétszórt munka nem alkalmas új kapcsolatok kialakítására az agyban.

A legtöbb embernek abszolút zéró toleranciája van az unalom felé: amint valami nem tartja fenn az érdeklődését azonnal a telefonjához nyúl, megnyitja a Facebook-ot.

Az egyik leghatékonyabb technika a koncentrációd fejlesztésére az idősávok elszakaszolása egy bizonyos munkára, amíg csak azzal foglalkozol, ennek pedig a legegyszerűbben, leggyorsabban elkezdhető módszere  a Pomodoro-technika.

Több mobilos app-et is találhatsz a használatára, de az alapgondolat is nagyon egyszerű: kiválasztasz egy munkát és 25 percig csak arra az egy dologra koncentrálsz, semmi másra. Utána 5 perc szünet, mosdó, e-mailek akár, és utána vissza a darálóba.

3, Előtesztelés az első pillanattól

A mintavizsgák azért olyan hatékonyak (akár a tanulás első másodpercében alkalmazva, amikor totálisan semmi információd sincs még), mert onnantól kezdve olyan szemszögből nézed az elsajátítandó anyagot, hogy az ilyen jellegű kérdésekre magadban megfogalmazod a választ.

Előfordult már veled, hogy 95%-ban ismerted az anyagot, de például definíciókra kérdeztek rá, vagy konkrét példákra, amik nem voltak a fejedben? Hiába ismered összességében az anyagot, ha ilyen specifikus/kritikus információkat nem emelsz ki a magad számára tanulás közben, hogy azokhoz kösd a többi infót.

Tehát érdemes akár rögtön a korábbi vizsgák átnézésével kezdeni, mintavizsgák elvégzésével: a hibás tippek után ugyanis a helyes válaszok sokkal jobban megmaradnak.

Einstein szerint nem a tudás hiány, hanem a tudás illúziója az igazi probléma.

Be kell töltenünk a szürke foltokat, és az csak akkor fog működni, ha teszteljük a tudásunkat.

Richard P. Feyneman egy Nobel-díjas fizikus, aki egy amerikai “Mindentudás Egyetemé”-t vezetett. Az egyetemi évei alatt megkezdett egy nagy füzetet, amire ráírta, hogy “a dolgok, amiket nem tudok”, és elkezdte vezetni a kérdéseit, ami felmerült benne a tanulmányai folyamán, és elkezdett ötletelni, hogy mi lehet a válasz.

Ezzel töltötte fel a szürke foltokat.

Amikor betelt, Feynemannek volt egy füzete, amire rendkívül büszke volt.

Hogyan tanuljak gyorsabban?

A gyorsított készségszerzés leghíresebb képviselője Tim Ferriss, aki a show-jában azt mutatja be, hogy hogyan sajátít el 5 nap alatt egy-egy készséget.

Természetesen nem lesz profi, de ha valaki 5 nap alatt elég sokat megtanul egy nyelvből, hogy beszéljen rajta, vagy jelentős előrelépéseket tapasztal parkour-ben például, ezek “elég” hasznos dolgok.

Azáltal, hogy szétszedünk egy cselekvést a részfolyamataira, és megfelelő sorrendben gyakoroljuk be őket, egy motiváló tanár segítségével, sokkal gyorsabban tudjuk elsajátítani azt.

Ez azért van, mert a komplex, bonyolult feladatok kivitelezéséhez az agy több részének kell együttműködnie, és ahhoz, hogy ez jól megtörténhessen a myelin nevű anyagra van szükség.

A modern tudósok közül sokan úgy hivatkoznak a myelin-re, mint a készségek szerzésének “Szent Grál”-jára.

Azáltal, hogy a megfelelő módon tanulunk, elmélyülten, a készségeink határain dolgozva, sokkal gyorsabban fejlődik az agyban a myelin-réteg, ami a neuronok kapcsolódásait “szigeteli” lényegében.

Az elmélyült tanulás készségenként nagyon eltérő formában történik meg, de közös bennük a részfolyamatokra bontás (szétszedjük darabjaira a készséget, és azokat egyenként gyakoroljuk be egy “tiszta” formában, és utána kapcsoljuk újra össze őket), és az iteratív hozzáállás (vagyis először próbálkozunk annak a tudatában, hogy kudarcot vallunk, de idővel értelmet nyernek az erőfeszítéseink).

Egy remek eszköz, amit mostanában használok a Playground Sessions: ez egy zongorázást oktató szoftver, ami egy motiváló tanár segítségével előbb szétszedi a dallamot, aztán lépésről-lépésre összerakja.

Nem tudom mennyire tudatosan, de a lehető legjobb módon hozták benne össze azokat az elemeket, amik kellenek a gyors és hatékony tanuláshoz (azonnali visszajelzés, motiváló tanár, a nehezítések/elméletek megfelelő időben való bemutatása stb…)

Két másik lehetőség a gyorsabb fejlődésre a hosszútávú elköteleződés, és a határok feszegetése.

A hosszú távú elköteleződés pozitív hatásaival kapcsolatban Daniel Coyle: The Talent Code c. könyvében olvastam egy kutatásról, ahol is olyan gyerekeket interjúvoltak meg, akik éppen elkezdtek hangszeren játszani, és megkérdezték, hogy meddig terveznek foglalkozni a hangszerrel.

Azok a gyerekek, akik azt mondták, hogy lehet, hogy egész hátralévő életükben játszani fognak, heti 20 perc gyakorlással többet fejlődtek, mint azok, akik heti 90 percet gyakoroltak, de azt mondták, hogy csak pár évig terveznek.

A myelin termelődése szintén energiaigényes, az információk elraktározásához hasonlóan.

Az agyunk csak akkor fog erőforrásokat szánni rá, ha megjelenik a lehetőség, hogy a jövőnkben rendkívül fontos szerepet játszik ez a tevékenység.

Sportolóknál a sportjuk kivitelezéséhez szükséges rendszerek között sokkal erősebb a myelin-borítás a sejteket összekötő axonokon.

Utóbbira pedig példa az extrém sportok eredményeinek villámgyors fejlődése.

Steven Kotler, a The Rise of Superman c. könyvében vizsgálta, hogy miért van az, hogy az extrém sportolók pár évtized alatt olyan eredményeket értek el, amiket újra és újra teljességgel lehetetlennek tartottak (pl: olyan trükkök, amiket pár évvel korábban elképzelhetetlennek tartottak, most már 10 éves kisgyerekek is megcsinálják néha), miközben más területeken 5-10%-os előrehaladás számított óriási eredménynek.

A válasz a veszélyérzet, ami a flow-élmények kiváltódását okozta.

A flow-nak az egyik kapcsolója a határaink túllépése, és az azzal járó veszély/magas tét, maga a flow pedig rendkívül erős pozitív hatással van a fejlődésre.

Egyes vélemények szerint a szervezetünk csak az izmok maximálisan 85%-át tudja “természetes körülmények között” kihasználni, egészen addig, amíg nincs veszély, tehát sokkal több teljesítésre való potenciál van bennünk, mint gondoljuk.

Azoknak, akik nem akarják kinyíratni magukat egy szaltóért megnyugtató lehet, hogy elég +4% energia befektetése is a korábbi határainkhoz képest a flow kiváltásához.

A digitális eszközök hatása a tanulásra, koncentrációra

A digitális demencia az a jelenség, amikor valakinek az okoseszközökre való túlzott támaszkodás miatt egyre romlik a memóriája, és a koncentrációra való képessége.

Lényegében az okoseszközök nagyon hatékonyan váltanak ki dopamintermelést az ember agyában, ami a vágynak a neurotranszmittere.

Amikor valaki felnéz Facebook-ra , akkor az azért történik, mert vágya van újdonságokra, viszont a legtöbb esetben természetesen nem történik semmi érdekes.

De így egyre csökken az impulzusokkal szembeni ellenállás (a vásárlás is hasonló módon dopamintermelést vált ki). Egyre kevésbé képesek az emberek irányítani az életüket, mert az előrehaladás elmélyült munkát igényel

Az ember lényegében impulzusvezérelt állattá csökken szépen lassan.

Láttál már párokat, akik egy kávézóban ülve mindketten a telefonjukat bújják? Ismersz olyan embert, aki alig várja, hogy hazaérve visszaugorhasson egy alternatív valóságba, legyen szó számítógépes játékokról, vagy valóságshow-król?

Az egyetlen megoldás ezeknek a problémáknak a megoldására az elme folyamatos pallérozása, az érzelmi intelligencia fejlesztése, hogy ne az impulzusok uraljanak miket, hanem mi uraljuk az érzelmeinket, és fel tudjuk használni ezt a hihetetlen energiát a saját céljaink kivitelezésére.

Ez a kulcsa a produktivitásnak, a hatékony tanulásnak, az elmélyült, jelentőségteli beszélgetéseknek, a motivációd fenntartásának.

Az internet egyik legklasszabb blogja Cal Newport-é, akinek januárban jelenik meg könyve az “elmélyült életről”, és azon belül is elsősorban az elmélyült tanulásról. Egyelőre csak pár összefoglaló érhető el, de ez az idézet remekül összefoglalja, hogy mit kell tennünk:

Az agy edzésének legjobb módja az elmélyült tanulás. Segít irányítani a figyelmed, nagyobb kontrollt ad az életed felett, és növeli a társadalom számára az értéked.

Az utolsó pont, amit említeni szeretnék az, amit “projekt-alapú tanulás”-nak hívunk. Ez pontosan az, amit én csinálok, vagyis hónap elején meg van határozva egy kihívás, a kezdetben Google-n végigkeresem az érintett részterületeket, összegyűjtök 5-10 könyvet, ami hasznos kiindulópont lehet.

A hónap elején készítek egy vázlatot egy tréninghez a témakörről, ami a hónap végéig több iteráción megy keresztül, de végül lefedésre kerülnek a szürke foltok, hiszen egy előadás kialakításához kell egy végigvezetett gondolatmenet.

Én úgy látom, hogy amit az egyetemen tanítanak az csak “zaj”. Kaotikus információ, jelentőség és praktikus felhasználhatóság nélkül. Az egyéni vélemény kialakítása fontos: ez teszi a zajt “jellé”, egy végigvezethető gondolatmenetté, ami később analógiaként, vagy metaforaként szolgálhat.

Az agyunk nem egy telíthető dolog: minél többet tudunk, annál könnyebb még többet tanulni, hiszen annál több helyre tudjuk kapcsolni az infót, annál több másik témakörben találhatunk analógiákat, annál több másik szilárd ponthoz tudjuk viszonyítani az új tudást.