2018 ÉVÉRTÉKELŐ – 0-RÓL 135 000 000-IG 6 ÉV ALATT

A 2018-as évet a számomra nem lehet egyszerűen “szép növekedés”-ként jellemezni.

Egy kategóriaváltás történt, mind tudásban, mind lehetőségekben, mind üzleti eredményekben, és ezzel lezárult egy több, mint 6 éves fázis.

6,5 éve nem rendelkeztem egyik készséggel sem, aminek most az eredeményeimet köszönhetem, nem volt vállalkozásom, de már akkor is tudtam hosszú távon tervezni.

És ezért már 6 éve is 100% biztosan meg tudtam mondani, hogy ide fogok kilyukadni.

Ha egyáltalán nem ismered a vállalkozásomat, még új neked a munkásságom, akkor tavaly készítettem egy összefoglaló cikket, amiben részletesen elmagyaráztam, hogy mit csinálok.

2018-ban 3 fő célom volt:

2,5 év után ott tartunk, hogy elégedett vagyok a Gyorsítósáv tréninggel.

Én is folyamatosan képezem magam, folyamatosan nézem, hogy mit lehetne javítani, és most látom azt, hogy nagyon kevés dolog van, amire azt mondom, hogy még fejlesztendő (ha valamit még hozzáadnék, az már bonyolítaná az anyagot).

Ennek a célnak a meghiúsulását árnyalja, hogy azért nem valósult meg, mert rájöttem, hogy sok mindent máshogy akarok csinálni külföldön, mint amit anno itthon csináltam.

Mivel nagyon hosszú távú elköteleződésről van szó, ezért érdemes jobban kitalálni az irányt – ráadásul az itthoni kötelezettségeim szenvedték volna a külföldi indulást.

Ahogy el tudjátok képzelni, ez a cél nem azért kellett, mert nagyon sok pénzt akartam látni a számlámon.

El akartam érni egy olyan számot, ami akkora eredmény, hogy bárkinek a közönyén átüt, és remélhetőleg sok fiatalnak ad jó példát.

Emellett több új projectbe bele akartam vágni, amik tőkeigényesek – másrészt így egy olyan eredmény van a kezemben, amit megmutatva bárki szívesen ad nekem további tőkét, ha szükségem van rá.

Így lehetőségem van nagyságrendekkel nagyobb vállalkozásokba is belekezdeni 2019-ben.

Biztos vagyok benne, hogy lesz akinek nem tetszik hogy ilyen nyíltan megosztom az eredményeimet, de egyrészt ez májusban, az adóbevallások közzétételekor úgyis nyilvános információ lesz.

Másrészt ha valakinek ezzel problémája van, akkor én azt elfogadom, csak nem érdekel már.

Szerintem mindenkinek érdemes az anyagi jólétre törekednie, és mindenkinek úgy érdemes törekednie az anyagi jólétre, ahogy én is tettem:

önerőből, másoknak értéket teremtve,  nagyon keményen dolgozva, sokat tanulva, és főleg egy nagyon erős etikai kódexet fenntartva menet közben.

Én évről-évre előrébb leszek, és nektek is ezt javaslom.

MI TÖRTÉNT PONTOSAN A KÜLFÖLDI INDULÁSSAL?

Az első fontos téma félreállítani azt a kérdést, hogy pontosan miért nem sikerült a második célt elérni.

Áprilisban nagy csinnadrattával bejelentettem, hogy indul a külföldi vonal, le is fordítottam a 30 vállalkozásötletet, összeraktam egy alap angol oldalt, el is készültek az angol hirdetések és több angol videót is feltettem.

Mégis ez volt az egyetlen fontos célom a tavalyi évben, ami nem valósult meg, aminek több oka volt:

1, Az áprilisi Balira érkezésem első kb 2 hetében valami döbbenetesen meleg volt.

35-36 fok, de magyar szemmel felfoghatatlan 96%-os páratartalommal, ami miatt ahogy elhagytam a szállodát, mintha fürödtem volna, úgy leizzadtam.

Egy videó felvétele a valóságban sokkal nehezebb, mint gondolnátok, és ennek csak egy része az előadásmód, rengeteg egyéb dolog van még, ami hátráltatja az embert, és a videók felvételével is kb harmad sebességgel tudtam haadni.

2, Ekkor volt egy darabig a “chatbot embargó”, vagyis nem lehetett új oldalakat chatboton aktiválni, és letiltották a Facebook hirdetési fiókomat egy időre.

A Youtube, mint hirdetési felület pedig messze nem hozott olyan kiszámítható eredményeket, mint a Facebook.

Tehát egy új közönséget akartam kiépíteni külföldön, de az ő elérésük lényegében pont akkor lehetetlen volt (ami persze jó részben az én hibám, hogy ennyire időfüggővé tettem a dolgokat).

3, Az áprilisi külföldi indulást amúgy is egy “béta verzónak” szántam, hiszen nyár eleje nem számít valami jó időpontnak egy ilyen program elkezdéséhez, sőt egy teljesen új vállalkozás elindításához.

Úgy terveztem, hogy májusban lesz valami, összeáll a dolog, aztán év végén mennek élesben a dolgok.

Viszont közben rengeteg (értsd: 180) előjelentkező jött pár hét alatt az “amúgy, csak mellékesen” meghirdetett magyar tréningre.

Az nyilvánvaló volt, hogy képtelenség a lehető legjobbra megcsinálni a tréninget ÉS elindulni külföldön, tehát ez a kettő cél végül ütközött egymással.

4, Más terveim lettek idő közben. Én szeretnék még több vállalkozást indítani, és 2-3 év alatt kiépíteni ugyanezt a vállalkozást külföldön egyszerűen nem motiváló.

Ez egy olyan kihívás, amit már leküzdöttem, és úgy vagyok vele, hogy ha akarok, bármikor visszatérhetek rá később.

Most úgy érzem, hogy pontosan tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy egy nagyon sikeres vállalkozást építsek az angol nyelvű piacon, de ez a lényeg – ezt az utat már ismerem.

Most valami újat szeretnék csinálni.

A DÖNTÉS

A fentiek miatt úgy döntöttem májusban, hogy a legjobb az lesz, ha úgy vágok bele teljesen új vállalkozásba külföldön, hogy Magyarországon mindent elértem, és ki tudom használni ezt a hátteret.

Úgy éreztem, hogy van egy egyszer az életben adódó lehetőségem, hogy 25 évesen, magyar piacon bizonyítsam, hogy lehet nagyon sikeres vállalkozást építeni itthon.

Persze vannak sokan, akik Magyarországon is népszerűsítik a vállalkozás indítását, de a legtöbb ilyen emberrel szemben én egy fiatal, karizmatikus srác vagyok, és hajlandó voltam nagyon sokat megosztani a vállalkozásom működéséről.

Sokkal érthetőbb egy fiatal számára, amit én csinálok/csináltam, mint mondjuk Kulcsár Tibor vagy Halácsy Péter esetében.

Márpedig a nagy rákfenéje a magyar fiatalságnak, hogy nincsenek olyan példák előttük, hogy valaki tanulással, értékteremtéssel lett sikeres.

Ha pedig nincs kiszámítható, legális út a sikerhez, akkor miért is lenne érdemes teperni? Miért lenne érdemes NEM elkölteni a kevés jövedelmet fogyasztói hülyeségekre, ha úgysem lehet változtatni?

Ha nincs 10-15 évnél gyorsabb út a nulláról sikeressé válni, akkor hogy érné meg kockáztatni egy szebb jövőért – hiszen ha rosszul sülnek el a dolgok, akkor életed végéig nyögheted az árát, és még a brutálisan cinikus magyar társadalom is rúg egyet rajtad?

(Egy igazi példamutató magyar sikersztori a Pepsi prezentálásában.)

A magyar fiatalnak a “siker” szerintem 3 lehetséges formában jelenhet meg:

– elmenni külföldre (jellemzően sajnos ugye nem mérnöknek, hanem vendéglátásba, ami ugyan aránylag jól fizet, de még 10-20 év alatt sincs nagyon előrelépési lehetőség)

– multihoz menni dolgozni (ezt nagyon jól ismerem a volt szaktársaim révén, jó fizetés, vannak előmeneteli lehetőségek, nincs ezzel gond, de szerintem itt is csalódás lesz 20 év múlva, hacsak valaki nem tesz lépéseket jó előre)

– Instagram influencernek lenni (ez kicsit viccesen hathat, de látom, hogy a legtöbb fiatalnak ez lenne a végső siker, és a könnyen jött/egyszerűnek tűnő siker a vonzó)

Én ezek mellé akartam betenni a vállalkozást, mint komoly lehetőséget, ami sokkal többet követel bármelyiknél a fentiek közül, de többet is ad.

ÁLDOZATOK

Nyilván senki nem ér el ilyen eredményeket komoly áldozatok nélkül. Az egyik nagy hiba, amit a legtöbben elkövetnek, hogy nem hajlandóak ezeket az áldozatokat meghozni, és ezért az egész életüket végigkísérik a szokásos problémák.

– nincs értékrend

– nincs tőke

– nincs magabiztosság, hogy lehetséges előrelépni az életben

Az “élj a mának, semmi sem biztos a holnappal kapcsolatban” nagyon hülye életfilozófia egy olyan világban, ahol a várható élettartamod több, mint 85 év, és sok pénzbe kerül gyereket nevelni, vagy akár olyan kórházba menni, ahol még van kézfertőtlenítő.

Én hajlandó voltam meghozni az áldozatokat fiatalon, és cserébe az egész hátralévő életemben élvezhetem ennek az előnyeit.

Azért tettem előre ezt a részt, mert egész évben azért hajtottam, hogy aki olvassa, jobban izgatottá váljon a lehetőségektől, mint féljen a kudarctól.

De a dolgok nem úgy működnek, ahogy gondoljátok.

Például időnként fiatal srácoktól megkapom a kérdést, hogy ennyi meló mellett hogyan tartok fenn párkapcsolatot?

Mintha én találtam volna valahogy napi extra 3-4 órát. A válasz az, hogy ez egy áldozat volt, amit meghoztam, és az elmúlt 2,5 évben nem volt barátnőm.

(Hozzáteszem az előtte lévő pár évben sokszor kellett szembesülnöm vele, hogy a korombéli nők még nagyon keresik a helyüket az életben, és ezért nem volt akkora áldozat beáldozni ezt valami sokkal érettebbért később.)

Sokan azt hiszik, hogy áldozatot hozni, az egy önmagadra mért büntetés, vagy egy szükséges rossz.

Pedig igazából azt jelenti, hogy döntést hozol arról, hogy mi az értékrended, milyen életet akarsz építeni, ahelyett hogy a következő pár hónapban ki és mennyire tart menőnek téged.

Az elmúlt 2,5 évben lényegében mindent annak rendeltem alá, hogy a legjobb vállalkozást építhessem, a legjobb termékkel – és igen, ez sok stresszel járt, sok csalódással, a társas életem sokat szenvedett emiatt, cinikus lettem, sőt még sokat híztam is.

De ezek mind olyan dolgok, amiket ki lehet javítani, és azt gondolom, hogy mindenki hülye, aki nem teszi ezt. Mert az áldozatok nem tartanak az élet végéig, hanem 5-6 év után gond nélkül építhetsz a korábbi eredményeidre.

Most el tudom látni a kötelezettségeimet heti 3 nap alatt is, és folyamatosan teszem a lépéseket, hogy az év közepére heti 1 napra csökkenjen.

Passzív jövedelmet akarsz, utazni a világban? Készülj fel, hogy (a mostani helyzetedtől függően) 3-6 évig áldozatokat kell hoznod, anélkül felejtsd el.

Mindenki az egyszerűt, a gyorsat a kényelmeset akarja.

Miközben ami működik, az a bonyolult, lassú és nehéz. Nem akarásnak mindig nyögés a vége.

EREDMÉNYEK

2018 legnagyobb eredménye az ugrássszerű növekedés volt a magabiztosságomban.

Most már immunisnak érzem magam az internet trollokra, mert ami még régen felmerülhett, azt már megoldottam/megválaszoltam/soha nem is volt úgy.

Nagy szabadságot ad, ha annyira nem zavar mások véleménye, hogy még a létező legsértőbb reakciót is figyelmen kívül tudod hagyni.

Sok kétséget eltüntetett a márciusi floridai konferencia, ahol azt láttam, hogy az amerikai piacvezetők sincsenek behozhatatlan előnyben velem szemben.

Régen azt gondoltam, hogy az USÁ-ban a marketingesek és vállalkozók valami SWAT-kommandós gyakorlati szinten vannak, de ugyanúgy, mint itthon, ott is vannak ügyesek, és ugyanúgy nagy százalékban vannak “nagyon nem ügyesek”.

Ahogy a cikk elején említettem, idén történt egy kategóriaváltás, ami új megoldandó problémákat, elsajátítandó készségeket, és elkészítendő anyagokat jelentett.

Azt akartam, hogy senki ne foghassa rá a vállalkozásomra, hogy ez egy “guru-biznisz”, hanem kétségbevonhatatlanul egy komoly oktatási cégként tekintsen rá mindenki, ami bármi más lehetőségnél gyorsabban, többet, jobban nyújt.

Ez megkövetelte azt, hogy szakmailag is sokat fejlődjek: idén milliós hirdetési költségeket kezeltem, levezettem 3 darab 15+ millió forintos kampányt, amiknek minden apró részét én csináltam, 900 kliensnek segítettem különböző területeken, és folyamatosan egyre magasabb színvonalú megoldásokat kellett szállítanom a tréningemben.

A Gyorsítósáv tréning megtartása idén 7 teljes hónapot vett igénybe (és 4-et az eladása). De menet közben jópár példaoldalt készítettem, és mostanra úgy érzem, hogy minden a kisujjamban van.

Viszont magasan a legfontosabb eredmény, amire nincsenek szavak, hogy eljutottam arra szintre, hogy tudom, hogy kellő idővel és erőfeszítéssel bármit el tudok érni.

Emlékszem 18 évesen, havi 60 000 ft-ból élve kitűztem a célt: 25 évesen akarok venni egy Lamborghinit. Ez a cél most esedékes (ezt a cikket a 26. születésnapomon teszem közzé), és az azóta eltelt 7 év erőfeszítései pedig lehetővé tették ezt a számomra.

Végül úgy döntöttem, hogy ezt a célt idő közben “kinőttem”, és ha egy ilyen hülye pénzügyi döntést hoznék, az megmérgezné az idáig vezető utat. (És… azért venni fogok magamnak valami szépet)

A lényeg persze nem az, hogy milyen hülyeségeket terveztem 18 évesen, hanem az, hogy még egy ilyen a helyzethez képest teljesen őrült cél is elérhető lett. Mindössze 25 évesen, önerőből, tőke nélkül idáig jutottam.

Nem mondom, hogy mindenkinek elérhetőek ezek az eredmények, de abban biztos vagyok, hogy ha valaki odafigyel a munkásságomra, nagyságrendekkel jobb élethelyzetet tud teremteni magának.

SZAKMAI TANULSÁGOK

Ez a cikk alapvetően az ÉN évem személyes értékelése, de mindenképp össze akartam gyűjteni több olyan tanulságot, amik különösen vállalkozók számára hasznosak.

2017-ben összeállt egy remek ajánlat a Gyorsítósáv tréningben, és kiváló visszajelzéseket kaptam a munkámra. 2018-ban mindent még logikusabbá és használhatóbbá akartam tenni a vásárlóimnak, de mellette elkezdtem skálázni a tevékenységem.

Nagyon sok időt/energiát és pénzt áldoztam arra, hogy kiszámíthatóan és profitábilisan tudjak vásárlókat szerezni.

Tudtam, hogy ez egy szorzóként működik minden erőfeszítésemen, ha több embert érek el, akkor extra munka nélkül is megtöbbszörözhetem a vállalkozásomat, és ami még fontosabb: külföldön is gyorsan kitudom építeni a közönségemet.

2018-ban nagyjából 4 millió forintot költöttem hirdetésre (korábban szinte semmit, mert akkor még nem is akartam skálázni a tevékenységem), és így lett egy 40 milliós vállalkozásból 135 milliós (Kft-m és egyéni vállalkozásom is van ugye).

Nagyon sok új vállalkozó annyit csinál, hogy összedrótoz néhány marketingmegoldást, és ebből remél eredményeket. A marketing persze fontos, de csak egy szorzóként működik a meglévő üzleti folyamatokon.

Év elején jött szembe a probléma, hogy kliensek vannak bőven, a nehézség kiszolgálni őket, és egy fenntartható fejlődési pályán maradni, anélkül hogy széthajtanám magam.

Gino Wickman “Get a grip” és “Traction” c. könyvei nagyon jól leírnak egy MÁSIK lehetőséget a vállalkozás növelésére az ügyfélszerzésen kívül, amit a szerző Entrepreneur Operating Systemnek hív.

A módszernek 6 eleme van:

Nyomokban már korábban is végeztem ezt, mint például a Gyorsítósáv tréning megtartása, és az azt eladó kampány is egy ismételhető folyamat, de nem dokumentáltam végig korábban.

Vagy rendszeresen leírtam és módszeresen megoldottam az összes problémát, ami éppen visszatart a haladástól, és negyedéves célokat is a TACIT indulása óta állítok, de most egy kész rendszerrel a kézben én is jobban átlátok mindent.

Van a mondás, ami szerint “ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül, ha messzire akarsz jutni, akkor menj másokkal”.

Én gyorsan jutottam el, messzire, de ha belegondolok, hogy minden bizonnyal életem végéig aktívan dolgozni fogok, és az még sok-sok évtized, akkor le kell vonnom a következtetést, hogy nagyon magas szinten el kell sajáítanom a delegálást másoknak.

Ahogy sokszor mondom: nem kell ám mindenkinek vállalkozónak lennie, de mindenki sokat profitál a vállalkozói készségekből.

Hozzám hasonló vállalkozók nagyon szeretnék, és nagyon értékelnék azt (anyagiakban és elismerésben is), ha valaki igényesen elvégezne helyettünk bizonyos feladatköröket, teljesen magukra vállalva az azzal járó felelősséget és döntéshozatalt.

Az angol nyelvben ezt intrapreneur-nek hívják, vállalkozáson belüli vállalkozó lényegében, ami szerintem egyébként a tökéletes foglalkoztatási forma a 21. században.

Én is több embert vettem fel mostanában, és fogok is felvenni, minden terv szerint 1,5 hónap múlva már 9-en fognak velem dolgozni.

A 2019-es év a különböző feladatkörök átadásáról szól, és arról, hogy én is megtanulom mások munkáját összehangolni, hogy sokkal nagyobb cég(ek)et tudjak építeni a jövőben.

A cél az, hogy az év végére szeretnék eljutni odáig, hogy 4 ember olyan teljesítményt nyújt a vállalkozásomban, hogy nekem megéri azt 7 számjegyű bevétellel honorálni.

LEHETŐSÉGEK

Az “első felvonás” nekem arról szólt, hogy eljuttattam magam egy olyan helyzetbe, hogy az én jólétem garantált.

Ha holnap becsődölök, akkor is megvan minden tudásom, hogy akár saját közönséget építsek a 0-ról, akár más vállalkozásoknak segítsek ügyfeleket szerezni.

Most az év zárulásával megnyílt egy sor lehetőség, és a “következő felvonás” pedig ezeknek az új lehetőségeknek a kiaknázásáról fog szólni.

Az elmúlt években megteremtettem a lehetőséget arra, hogy mindent megtapasztaljak az életben, elutazhatok bárhova, kipróbálhatok akármit. Ahogy az “Áldozatok” bekezdésben írtam, nem volt könnyű eljutni idáig, és most ki is fogom élvezni.

Nemrég bejelentettem a Gyorsítósáv résztvevőknek, hogy most már FOGOK tartani hétvégéket, ami elég nagy váltás, tekintve, hogy 18 éves korom óta majdnem minden nap dolgoztam.

Ezen a bejegyzésen az utolsó simítások is úton Porto felé történnek.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy mostantól passzív jövedelem habzsi-dőzsire váltok, és Instagram-on mutogatom, hogy milyen is a magas élet. De nem is akarom, hogy a vállalkozás legyen az egyetlen terület, ahol sikeres vagyok.

Ahhoz, hogy ne kelljen többet dolgoznom, de mégis gyors tempóban növekedjen a vállalkozásom, másokat kell bevonnom a tevékenységembe.

Éppen most zajlik a “casting” az induló ügynökségembe, ami az első olyan vállalkozás, amit nem én akarok napi szinten üzemeltetni, hanem egy divízióként gondolok rá.

Ez egy olyan üzleti modell, ahol a természetéből fakadóan sok embert kell összehangolni, viszont nincsenek fix költségek. Tanulási és fejlődési lehetőség bőségesen van benne, hogy hogyan tudok csapatokat szervezni, feladatokat delegálni, de mindezt kockázat nélkül.

A fő project viszont a Facebook csoportomban már többször említett TRIBE1 márka indulása. Röviden egy öko-tudatos sportszermárkáról van szó, ami a profitjának a jelentős részét környezetvédelmi kezdeményezésekre fordítja.

Tök jó lenne ugyanis, ha már én ilyen jól megcsináltam a dolgokat magamnak, akkor nem melegítenénk fel a földet 50 fokra.

Sajnos a non-profit üzletágak, az alapítványok valami dühítően alacsony hatékonysággal működnek, és ez így semmire nem lesz elég.

Én most úgy látom, hogy a legjobb lehetőség olyan “for profit” vállalkozásokat csinálni, amik vagy a Tesla példája szerint üzleti sikerekkel teszik jobb hellyé a világot, vagy a TOMS cipőmárka mintájára a profittermelésbe be van építve egy jótékonysági vonal.

Portóba részben azért megyek, mert híresen sok ruhaipari vállalkozás van ott, és szeretnék legyártatni egy kb 1000-1500 darabos első kollekciót, amivel lehet tartani egy “béta-verziót”.

Utána az év második felében akarok egy közösségi finanszírozási kampányt készíteni rá, és lehet kockázati tőkét is bevonok erre a tavasz/nyár során.

Sok a kérdőjel még ezzel kapcsolatban, de az biztos, hogy ez lesz a fő vonal, és az év során sokat fogtok hallani arról, hogy pontosan hogyan valósítom meg ezt a vállalkozást.

ÖSSZEGZÉS

Egy idézet, ami az egész évben a fejemben volt, Scott H. Young blogjáról származik:

“When in doubt, build assets.”

Amikor kétségeid vannak, vagy nem tudsz határozott döntést hozni a jövődről, építs tőkét, építs lehetőségeket, tanulj készségeket. A legtöbb ember nem látja át, hogy a céljait jellemzően több lépésen keresztül, több fázison keresztül éri el.

Év elején kitűztem egy őrült célt, ami sokszor tett ki komoly stressznek, mert tudtam, hogy bár ki vannak találva a dolgaim, még nem értem el arra a pályára, amit elképzeltem magamnak a hátralévő életemre.

Nem tudtam határozott döntést hozni még (hiszen nem volt meg hozzá a szükséges nézőpontom), de év végére eljutottam odáig, hogy a tőkém, a szaktudásom, a magabiztosságom is megvan a továbblépéshez.

Az emberek MINDIG több lépésben érik el a céljaikat.

2016-ban azt írtam, hogy az az év a számomra a kezdet vége. Akkor már biztosítva volt az, hogy évről-évre előrébb leszek.

2017-ben sokkal jobban letisztultak az üzleti folyamatok, és sikerült a korábbi eredményeket is háromszorozni a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően.

2018-ban összeállt a kép, hogy hogyan lehet még jobb termékkel előállni, és arra kiszámíthatóan új vásárlókat szerezni.

2019-ben a cél sokkal kevesebbet dolgozni, és az élet más területein sikereket felmutatni, de mégis sokkal jobb delegálással és folyamatok kialakításával üzletileg is nagy előrelépéseket tenni.

Nyilván nagyon késő van “Kellemes új évet” kívánni.

3 hét telt el 2019-ből, és mostanra a legtöbbeknek már teljesen szétestek az erőfeszítései.

De nem is az számít persze, hogy az év elején miről álmodozol (mint én annó a Lamborghiniről 18 évesen), hanem hogy milyen erőfeszítések követik az álmokat.

“A szerencse az, amikor a lehetőség találkozik a felkészültséggel.”

Én voltam elég szerencsés ahhoz, hogy korán felkészüljek, és sok lehetőséget láttam. Neked talán nem adottak (még) ezek a lehetőségek, de akár tudod, hogy merre szeretnél haladni, akár nem, fontos hogy építs tőkét, építs tudást, amire támaszkodni tudsz.

Tudás nélkül nyilván nincs is lehetőséged megfelelően értékelni a jövőbeli utadat.

Őszintén remélem, hogy az én tapasztalataimnak a megosztása egy motiváló, és praktikusan kapaszkodót ad ahhoz, hogy 2019-ben több felkészültséget szerezz az életre, mint valaha, és több lehetőséget aknázz ki, mint valaha.